Városi napenergia

Pesti sétáim alkalmával szerencsére egyre gyakrabban látok napelemet felszerelve. Változatos helyeken, házak, irodaházak tetején is egyre több jelenik meg. Ami nekem hiányzik, az a panelházak, bérházak napelemes panelekkel felszerelt látványa. Tudom, hogy az indulóban lévő folyamat nagyon pozitív, és a napelemes rendszerek árak tekintetében sem kiemelkedően magasak, amennyiben családi házakról van szó. Egy-egy irodaházban is viszonylag egyszerűen kivitelezhető a megújuló energiaforrás használata: az ott székelő cégek számára a beruházás egyszerűbb (a tőke mozgatására gondolok), és marketing szempontjából is épületes, hiszen környezettudatosan gondolkodó fiatalként szinte automatikusan rokonszenv ébred bennem egy hasonlóan gondolkodó cég iránt. Tehát akikről eddig beszéltem, azok előtt viszonylag egyenes út vezet a probléma megoldásához.

Azonban panelban lakó emberként például már korántsem ennyire egyszerű a helyzet. Nem elég a szándék, sem a tőke ahhoz, hogy megvalósítsam környezetvédelmi törekvéseimet, pláne akkor, ha az első emeleten lakom. A másik probléma a beruházás mértéke: akkora tőkére van szüksége a lakóközösségnek egy ilyen lépéshez, ami szinte biztosan nem áll rendelkezésre.

Van ötletem a probléma kiküszöbölésére, de ez csak elméleti eszmefuttatás, mondhatni vágyálom. Szerintem az állam részéről kellene érkeznie a segítségnek. Ha például támogatást biztosítanának azon lakóközösségek számára, akik szeretnék megejteni a beruházást, az egy jó kezdet lehetne. Ez még mindig nem az ideális, mérföldekre lennénk még így is az USA-tól, ahol törvényileg szabályozva van a napelemes rendszerek létesítésének folyamata, ahogyan az egy korábbi cikkben olvasható.

De mivel Magyarországon az alsó középosztály számára még mindig magasak a napelemes rendszer árak, a pénz, mint támogatási eszköz megfelelő motivációt biztosíthatna. Amennyiben a beruházás egy részét kifizetné az állam, egy másik részére pedig kamatmentes hitelt lehetne felvenni, akkor máris reálissá, elérhetővé válik a napenergia egy egész lakóközösség számára: ha csak az összeg egyharmadát kellene azonnal kifizetni, a részletfizetés már megoldható lenne, hiszen ez a kiadás a kieső villanyszámla helyére pont „beilleszthető”.

Persze ezek csak egy elvakult környezetvédő légből kapott ötletei, amik megvalósításához előzetes tervek, kutatások és szakemberek munkája szükséges. De megnyugtató lenne, ha az emberek látnák, hogy az állam a környezetvédelmi kérdésekre is megoldást keres, a polgárokat motiválja, érdekeltté teszi a környezettudatos életmód felvételében.

Így most csak abban reménykedem, hogy ha 20 év múlva Pesten sétálok, már minden épület tetején ott lesz a napelemes rendszer.

Tartós bérlet hirdetés

Az egyik barátom a közelmúltban alapított egy kis céget, mely különböző segítségnyújtó szolgáltatásokat foglal magába. Rendkívül hasznos tud lenni beteg emberek, vagy többgyermekes családanyák, esetleg éjjel-nappal dolgozó, ügyintézési időpontokban teljesen elfoglalt emberek számára. Most már nagyon sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe, ugyanis ebben tényleg hatalmas lehetőség rejlik, szerintem. A srác egyedül kezdett dolgozni, semmi más nem kellett neki hozzá, csak egy jogosítvány és egy személyautó. Először csak a saját kisvárosában, a saját és a szülei ismeretségi körében kezdett el ezzel foglalkozni, majd amikor látta, hogy ez egy jövedelmező munka, elkezdett cégformát kialakítani és egyre inkább szélesítette a vevőkörét.

De  mivel is foglalkozik tulajdonképpen, mi az amit rábízhatsz egy ilyen vállalkozóra? Nagyjából minden, amit a bürokrácia keretein belül megtehetsz. Bár ha mindennek kellőképpen utánajársz és kitöltöd a legmegfelelőbb meghatalmazásokat, felhatalmazásokat, akkor tulajdonképpen valóban bármit elintézhet helyetted a felbérelt úriember. Felíratja a gyógyszereidet az orvosnál, ki is váltja azokat a patikában, közben elviszi a postára a csekkjeidet, felveszi a nem kézbesített csomagjaidat, leveleidet, elhozza a gyerekeket az óvodából, iskolából, és még a bevásárlást is megejti helyetted, részletes lista ismeretében. Közben te vagy a jól megérdemelt pihenőnapodat töltöd, vagy pedig a munkában nyugodt szívvel maradhatsz a főnököd legnagyobb örömére túlórázni, hiszen az otthoni dolgaid mind megfelelően kézben vannak tartva.

De hogy jöttem itt én a képbe? Se jogosítványom, se autóm, akkor hát még is mit szeretne tőlem a munka kapcsán ez a barátom kérni? Egy idő után azt vette észre, hogy egy kissé megrekedt az ügyfelek számának növekedése, és mivel tudta, hogy a marketingben jó vagyok, és mindig van valami frappáns ötletem a kisebb-nagyobb problémákra, ezért hozzám fordult segítségért. Részletesen megbeszéltük, hogy mely térségben szeretne inkább terjeszkedni, kik lehetnek a célközönség, és mekkora növekedésre van szükség a fenntartható fejlődéshez. Éppen pályázaton is részt vett, új eszközbeszerzések miatt, sőt munkaerő növelési pályázaton is indult, így tényleg égetően fontossá vált, hogy a kezdeti hatalmas siket visszahozzuk a cég életébe. Kijelöltük hát az irányt, és mivel inkább a tehetősebb, idősebb ügyfélkör kialakítása kedvezett, ezért különböző helyi hírportálokon és helyi hírmagazinokban, apróhirdetésekben gondolkodtunk. Bekértem a 3-4 legnívósabb hírportál médiaajánlatát és próbáltam a minimális büdzséből a legtöbbet kihozni. Ezek közül végül három hírportállal sikerült egyedi árajánlatot kialakítanunk és felvásároltunk tőlük állandó hirdetési területeket. Ugyanígy a környékbeli nyomtatott sajtó anyagok közül kiválasztottunk hármat, melyek az érintett régiókban kiemelkedő népszerűségnek örvendtek, és velük is kötöttünk hasonló szerződést.

Alig telt el három hónap, az ügyfélkör harminc százalékos növekedést mutatott, így a barátom a vártnál előbb tudott új munkahelyet teremteni. És nem állt meg a sikere, ugyanis ha a rendszeres ügyfélkör nem is növekedett annyival, mint a kezdeti sikerek után kezdtünk reménykedni, a folyamatos hirdetéseknek köszönhetően megemelkedett az eseti együttműködések száma.

Hatalmas sikernek könyveltem el egyébként ezt az apró kis eredményt, ugyanis ez a munka volt az első olyan, hogy ténylegesen minden rajtam múlt, senki nem fogta közben a kezem és nem volt mentorom sem, aki irányítgassa az útjaimat. Igaz, nem egy összetett kampányról volt szó, de eddig merőben ettől eltérő dolgokkal foglalkoztam, és most büszkeséggel töltött el, hogy az egyszerűbbnek látszó, ám néha nagyobb szakértelmet igénylő feladatokban is tudok valamit alkotni. Persze könnyen lehet, hogy csak mázlim/mázlink volt, de én kaptam egy csinos kis összeget a szerencse mellé, a barátomnak pedig ismét soha nem látott módon dübörgött a szekér, így úgy gondolom megérte. Aztán pedig nem sokkal később kiderült, hogy a barátom sokkal jobban járt, mint én, ugyanis olyan bevételekre tett szert, hogy még egy vállalkozásba bele tudott fogni. Noha ezt nem teljesen egyedül, önerőből csinálta, hanem szülői segítséggel, de létrehozott egy flottakezelő céget, mely legfőképpen személy és tehergépjárművek tartós bérbeadásával foglalkozik. Kezdetben alacsony volt a flotta létszáma, de az újabb közbeavatkozásom ennek a vállalkozásnak is jót tett. Hasonló marketingstratégát javasoltam itt is, csak mivel más volt a célközönség, ezért a csatornákon kellett változtatnunk. A gépjárművek tartós bérlete ugyanis leginkább kisebb cégeknek volt optimális a kezdeti alacsony géppark miatt. De ahogy bővült az ügyfélkör, úgy került egyre több jármű a cég tulajdonába és így egyre nagyobb ügyfeleket célozhattunk meg.

Ebben a folyamatban is nagy segítségére voltam, de itt már nem éreztem annyira kiemelkedőnek a munkámat, viszont jó volt látni, hogy mások is elismerik a munkámat, munkánkat. Nektek mi volt életetek első nagy sikere?

A VHS digitalizálás

Napjainkban a nyomtatott sajtó szinte haldoklik. Bár a múltkor olvastam egy érdekes kutatási eredményről, miszerint a nyomtatott sajtóval a világon semmi gond sincs, nem érkezett még el a halálának napja. Jó, az valóban igaz, hogy a mai fiatalság már nem vesz olyan nagy példányszámban magazinokat és újságokat, mint az én időmben tettük, de ha ezt a célcsoportot el is veszítette, azért még az idősebb korosztályokból ma is akad bőven vásárló.

Amíg nem botlottam ennek a kutatásnak az eredményébe, én is kezdtem örülni, hogy végre, szépen lassan megszűnik az észnélküli erdőirtás. Ugyanis mióta ép ésszel felérem, hogy egy papírdarab előállítása mennyi energiát vesz igénybe, csak a környezet pusztulását hagyva a háta mögött, azóta nem támogatom a nyomtatás alapú dolgokat. Ha végiggondolom, hogy az a töménytelen mennyiségű megvett tinimagazin, amiket jó esetben is csak egyszer lapoztam végig, mert egyébként csak a benne levő poszterek érdekeltek, akkor fel tudnám pofozni a gyerekkori önmagam. Pontosabban nem is magamat, hanem azt, aki ezt az egészet kitalálta, és persze azokat, akik ezt már tudták akkor is, csak nem szóltak. Egy gyerek magától nem képes felfogni, hogy egy-egy ilyen kaliberű dolog milyen hatásokat eredményezhet.

Annak ellenére, hogy állítólag mégsem haldoklik a papír alapú hír és pletykaterjesztés, mégis egyre inkább szaporodnak azok a hírportálok, amik lokalizálva, egy-egy közösségnek szólnak. Most már ténylegesen annyi van belőlük, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Az is igaz, hogy azért elég sok helyen a színvonal hagy némi kívánnivalót maga után, de meglepően jókba is bele lehet futni. A nagyobb városokban, vagy esetleg térségekben gyakran ezek már rivalizálnak is egymással, ami számomra nagyon furcsa ilyen témájú dolgokat illetően. Van egy gimnazista volt osztálytársam, aki az egyik pesti hírportálnak a főszerkesztője lett. Büszke vagyok rá, mert ennyire fiatalon azért már sokat letett az asztalra és azokat általában mind a saját erejéből, ami a civilizált nyugaton manapság már alig-alig mondható el valakiről. Nem régiben összefutottunk és mesélte, hogy nem is kívánhatna jobb munkát. Emellett az élet mellett minden más olyanra is van ideje, amire eddig nem, vagy csak kevés volt. Állítása szerint annyi szabad ideje van, hogy néha már unatkozik, én erre csak annyit mondtam, hogy el sem tudom képzelni, hogy az milyen lehet. Annyira szeretném pedig, de nekem úgy tűnik ez sokkal izgalmasabb élet jutott. Legalább is szerinte.

Egyébként van benne valami, mert amikor rákérdeztem, hogy egyébként mivel is tölti azt a rengeteg szabadidejét, rávágta egy perc gondolkodás nélkül, hogy VHS digitalizálással. Igen, kedves olvasó, ezen a ponton az én fejemből is kiállt a kérdőjel. Aztán jött a hosszas magyarázkodás, hogy a nagybátyjának egész kis raktárhelyisége volt egészen régóta gyűjtögetett videokazettákból, és mivel a nagybácsi gyermek nélkül halt meg, ezért mindent a volt osztálytársamra hagyott. Állítólag nem is volt semmije nagyon ezen a roppant jó humorérzékén meg a kazettákon kívül, Zsolt pedig úgy gondolta, hogy akkor, ha már ilyen hatalmas vagyont örököl, kezd is velük valamit. Az addig rendben van, hogy valaki VHS digitalizálással foglalkozik, pénzkeresés céljából, de hogy ilyen semmilyen hobbit válasszon magának, ahhoz már tudás kell. Valószínűleg ebből nem volt sok, ugyanis a legrosszabb, legnézhetetlenebb filmeket is ugyanolyan gondossággal mentette tovább a jövő generációinak, mint azokat, amik valóban megérték a pénzüket, meg azt az időt, amit a digitalizálásukkal töltöttek.

Ismét rá kellett jönnöm arra, hogy körül vagyok véve nem normális, sőt leginkább teljesen őrült emberek hadával. Vagy az is lehet, hogy csak túl nagy elvárásokat túl bonyolultak az elképzeléseim az emberi életeket illetően.