Pest most

Budapesten megannyi üzlethelyiség van, amely a bűnözés célpontja lehet, és mivel a fővárosban laknak a legtöbben Magyarországon ezért, nem csoda, hogy bűnesetek száma kiugróan magas itt. A társadalmi különbségek, és a gazdasági bűnözés az elmúlt években nem várt számokat mutattak, amelyek meglátszódnak kriminál statisztikákon is. Sajnos az egyre növekvő trendre hatással vannak olyan politikai és ideológiai döntések is, amelyek eddig nem mérhető módon voltak jelen a bűnözés világában.

Nagyon sok olyan esetről olvasni, amikor a vállalkozó tulajdonosok nem megfelelő módon készítik fel üzleteiket a bűnözés megelőzéséhez. Több eszközt be lehetne vetni a rossz emberek féken tartásához, ám ezek néhány esetben komolyabb zsebbenyúlást, keményebb költségvonzatot jelentenek. Néhány éve a trafik törvény elfogadásakor látszódott, hogy a kisvállalkozói réteg mennyire nincsen felkészülve a megélhetésé bűnözők gondolkodására, és a helyzetfelismerésükre. Még mondjuk egy motorosbolt kirakat megfelelően engedi a belátást a járókelőknek, addig egy teljesen lesötétített és letakart trafik messze van ettől az úttól. De először nézzük a motorosbolt példáját. A kamerák lassan alapfelszerelésnek tekinthető a boltokban, azonban fontos megjegyezni, hogy néhány tulajdonos elképzelése szerint elég pusztán a kamerák látványa ahhoz, hogy elriasszák a betörőket. Csakhogy az a tapasztalat, hogy manapság egy jól felkészült bűnöző pontosan ismeri a piacon kapható összes kamerát és az alapján eltudja dönteni, hogy melyik készülék valódi, melyik hamis, valamint, hogy melyik lehet éppen bekötve. Egy motorosboltban nem feltétlenül tartanak állandóan nagymennyiségű készpénzt, hiszen a vásárlókör nem napi szintű fogyasztási cikket vásárol, ezért elképzelhető, hogy a bevétel csak heti egyszer van elszállítva az üzletből. azonban a termékek specifikussága jelzi, hogy magasabb összegért lehet hozzájutni az áruhoz, így a heti egyszeri szállításkor már összegyűlhet olyan mennyiségű összeg, amiért érdemes a börtönt kockáztatni. Ezt jól tudják a tolvajok is, így a biztonsági őrzés, a rendőrséghez bekötött riasztó és a páncélszekrény indokolt lehet ilyen üzletben. Felmerül tehát a kérdés, hogy miként lehet egyszerűbb módon pénzhez jutni. Pár éve itt jöhetett szóba a nem jól felszerelt dohányboltok esete.

A vállalkozók a sokszor késő éjjelig nyitva tartó dohányboltokba előszeretettel alkalmaztak női munkaerőt, de ez nem minden esetben bizonyult jó megfontolásnak. Habár a hölgyek tudnak és tudtak amazonként viselkedni, sok tolvaj nem gondolkozott előre, hanem csak a könnyű bevétel lehetősége lebegett a szemük előtt. Sok üzlet nem volt összeköttetésben a rendőrséggel és megannyi kamera nem működött. Így egy rablás esetén nehéz volt rögtön azonnal azonosítani az elkövető kilétét. Nem beszélve arról, hogy törvényileg elő van írva, hogy ezekbe az üzletekbe ne lehessen belátni, tehát az ablakoknak és az ajtónak is folyamatosan átláthatatlannak kell lennie, amely külön vonzó lett a bűnözőknek, hiszen kívülről senki nem látta, hogy mi folyik odabent. Mára már kicsit javult a helyzet, hiszen a munkáltatók rájöttek, hogy alkalmazottaik mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak. Általános az a vélekedés, hogy ha valahová bemegy egy fegyveresnek tárgynak látszó tárggyal valaki, és követeli a bevételt, akkor inkább adja oda az alkalmazott a kért pénzt, hiszen a biztosító fizet, minthogy az értékes munkaerőnek bántódása legyen.

Nagymértékben csökkentette a bűnözési hajlamot az üzletek irányában az a mostanában egyre inkább bevett szokás, hogy a napi bevételt akár kétszer háromszor is elszállítják, így a megszerezhető összeg szinte a minimálisra redukálódott. Sokszor hallani a hírekben, hogy raboltak az üzletből 10.000 forintot meg egy karton cigarettát. Ez a tétel már szinte annyira minimális, hogy ha egy sima tolvajlás lenne, akkor csak a szabálysértési eljárást vonna maga után, viszont a rablást fegyverrel, vagy legalább is annak látszó tárggyal követik el, már is fegyveres rablásnak minősül, amely sokkal nagyobb büntetési tételt von maga után.

Sajnos a büntetés végrehajtásba bekerült embereknek nem túl sok kiútjuk van abból az életből, amit élnek, így elég magas a visszaesések száma a megélhetési bűnözők körében, még akkor is ha tudják, hogy szinte semmi esélyük nincs a menekülésre.

A mai világban, elképesztő mennyiségű jármű szaladgál az utcákon, és ez a megnövekedett szám eredményezi, hogy néha a fejére áll a közlekedés. Nem lehet haladni sehova, és a megannyi dugó és közlekedés szempontjából káoszos helyzet alakul ki. Mi lehet a megoldás, teszik fel sokan a kérdést? Nem biztos, hogy pontos választ tudok adni, hiszen nem vagyok közlekedésmérnök, és nem sok közöm van az okos városok elmélethez, de egy barátom történetét elmesélem, aki bizony jobban járt volna, ha figyelt volna.

A történet onnan indul, hogy ismerősömnek egy 15 éves francia gyártmányú autója van, ami szinte népautónak mondható. Nem mehetünk el a tény mellett, hogy amikor megvette újonnan, akkor rengeteget adtak el ebből a típusból, és szinte mindenki vette, akit csak rá lehetett beszélni, pedig már akkor is rossz ötlet volt, de szegény barátom nem tudta, hogy emiatt fog bekerülni a hírekbe.

Sajnos a gépjármű típusából adódóan rengeteg fejtörést okozott, hiszen nem volt egy jó autó. Az elektronikája folyton tönkrement, és egy vagyont emésztett fel a szervízeltetése. Ennek következménye, hogy egy idő után az ismerősöm is inkább úgy döntött, hogy nem fogja az autót szerelőhöz vinni, hiszen nem akar és tud több pénzt beleölni ebbe a konstrukcióba. Így hát az éves szervízelésről is lemondott, ami majdnem végzetes lett számára. Azon a szép napos nyári délutánon semmi nem jelezte, hogy baj lesz később. Ismerősöm kicsit izzadó homlokkal, enyhén izzadságszagúan ült a legnagyobb dugóban, hiszen a klíma már két éve nem működött az autóban. Egyszer csak azt kezdte el észrevenni, hogy egyre nehezebben kormányozható a kocsi. Na, oda szervó gondolta. Szerencsére az még nem túl nagy baj, hazamegy és felrobbantja a tragacsot úgy, ahogy van – gondolta. A probléma ott következett be, hogy a vérnyomása felment, egyrészt a melegtől, másrészt meg az újabb problémától, így kievickélve a dugóból hirtelen megpörgette a fordulatszámot és ötvenes táblánál nyolcvannal próbálta meg bevenni a kanyart, ami félig sikerült is neki, ellenben egy kis hupli megmutatta, hogy miért is kellett volna tavasszal szervizbe vinni az autót. Az történt ugyan is, hogy mivel nem volt megfelelően feltöltve a hidraulika olaj  a kocsi gyakorlatilag irányíthatatlan lett, és berepült a közeli fodrász és műköröm stúdió kirakatán. Ismerősöm egy pillanatig nem tudta, hogy a mennyországba került-e a sok csinos nő láttán, vagy a pokolba, a sok visítozás miatt. Mindenesetre elintézte magának a 15 perc hírnevet, hiszen két újság is lehozta a történetét. Egy csapásra híres lett, amelynek kevésbé örült, hiszen nem csak a kocsija lett totál kár, de ki kellett fizetnie a kirakat teljes díját, mindezt azért, mert nem volt eléggé előrelátó, és nem nézette meg a kocsiját rendesen szakemberrel.

Kettős tanulság vonható le az esetéből. Az egyik, hogy francia autók vásárlása esetén mindig vigyázzunk, hogy milyen gépjárműt veszünk, hiszen közel sem biztos, hogy olyan járgányt kapunk, amely egy életen keresztül társunk lehet a közutakon történő fuvarozgatás során. A másik pedig, hogy minden évben figyeljünk oda a megfelelő szervizelésre, és arra hogy kocsink mindig a legjobb teljesítményt tudja kihozni magából, hiszen néha sokkal olcsóbb évente egy közepes mértékű összeget kiadnunk gépjárművünkre, mint utána egy esetleges balesetet okozva megfizetni az összes járulékos kárt. Bár az is igaz, hogy ilyen balesetet okozva egyrészt felfigyel ránk a média, és ha akarjuk, ha nem benne leszünk a hírekbe, és ha már fodrászába hajtunk bele, akkor a nagy ijedségért cserébe – no meg egy új kirakatért- ingyen levághatják a hajunkat, mint ahogy történt ez a barátom esetében is.

A szomszédokkal néha amúgy is nehéz, hát még, ha albérlőkről van szó. Az a megfigyelésem, hogy, ha valami nem a sajátunk, akkor kevésbé vigyázunk rá, és másokkal sem viselkedünk úgy, ahogy az esetleg elvárható lenne. Az utóbbi években én is kaptam albérlőket a szomszédba. A többség nem marad sokáig, ezért nem tud úgy berendezkedni, mégis voltak nézeteltérések bőven. Az utolsó csapat volt a legdurvább, olyannyira, hogy komoly rendőrségi ügy lett belőle.

Kezdem az elején. Új lakók jöttek a szomszéd lakásba néhány hónappal ezelőtt. Fiatalok voltak, és egy kis összetartó közösségnek tűntek. Mivel több ember, több hanggal jár, már nem is lepett meg különösen, ehhez a városban viszonylag hozzászokik az ember. Leginkább azért, mert kénytelen. Egy ideig el lehet tűrni, de aztán átlépnek egy bizonyos határt, és elkezdődik a konfrontálódás. Eleinte azt gondoltam, hogy csak ez lesz a gond, de aztán nagyon furcsa arcok kezdtek el a házba járni, és már nem csak a lakásban, hanem a közös területeken is hangoskodtak. Éreztük a többi a szomszéddal, hogy valami súlyosabb zajlik ott, mint az látszik. Fel is béreltünk egy magánnyomozót, akinek a honlapján találtunk arra vonatkozó szolgáltatást, ami felderíti mások életét. Ez így elsőre lehet, hogy rosszul hangzik, de egy részletes környezettanulmány felfedhet olyan ügyeket, melyek ránk nézve esetleg veszélyt jelenthetnek. Több kisgyerekes is lakik a házban, ezért mindenkinek érdeke volt, hogy kiderüljön mi zajlik abban a lakásban. Mi is részt vettünk a nyomozásban, ami abban merült ki, hogy figyeltünk, és információkat gyűjtöttünk. A magánnyomozó közben folytatta a megfigyelést, és gyűjtötte a bizonyítékokat, a tanukat, és mindent, ami ahhoz kell, hogy lebuktassuk őket. Hamar világossá vált, hogy drogdílerekkel van dolgunk, amitől azért megrettentünk egy kicsit, mert nem tudtuk, hogy mire lehetnek a képesek, ha felfedjük a tevékenységüket, és rájuk hívjuk a rendőrséget. Ezért abban maradtunk, hogy minél több bizonyítékot gyűjtünk össze, hogy a vád szikla szilárd lábakon álljon, és hogy nekünk később ebből ne essen bántódásunk.

Valamilyen szinten azért mindenki félti a bőrét, a családjáról már nem is beszélve, mégis úgy éreztük, hogy ezt még lehetőleg a csírájában kell elfojtani. Miután összegyűlt a kellően elegendő bizonyíték, már viszonylag könnyű dolgunk volt, mert a hatóságokkal kellett egyeztetnünk a rajtaütés részleteit. Senki nem tudta, hogy tartanak-e otthon fegyvert, és ha igen, akkor használnák-e. Ez persze csak a legrosszabb eshetőség volt, de hát manapság már mindenre fel kell készülni.

Szerencsére pozitívan zárult az eset, olyan értelemben, hogy sikeres volt a magánnyomozó és hatóságok munkája, ugyanis elkapták a bandát, és felszámolták a lakásban létrehozott labort. Nagy mennyiségű kábítószert találtak, ami jó néhány évre elegendő bérletet jelent egy cellába. Az ügy után a lakás tulajdonosa inkább eladta az ingatlant, mert úgy érezte, hogy neki még egy ilyen stresszes időszakra nincs szüksége, főleg azért, mert valamilyen szinten őt is belekeverték az események láncolatába. Egy ideje már egy kedves család lakik a szomszédban, és már az se zavar, ha sír a gyerek, mert olyankor eszembe jut, hogy valami nagyon szörnyű is lehetett volna előttük. Mivel minden rosszban van valami jó, most elmondhatom, hogy ez az ügy összehozta a ház lakóit, és sokkal összetartóbb kis közösség lett.

Ha valaki azt mondja, hogy a fővárosban lakik, mindenki egyből a bérházakra a 4-es 6-os villamosra, a hidakra, a parlamentre, a metrókra, a belvárosra asszociál. Pedig a főváros sem csak ebből áll. Őszintén szólva nem szoktam a külkerületekbe merészkedni, ha csak nem muszáj. Pedig ott is szép az élet. Kertes házak, csendes utcák, bicikliző gyerekek, öregek, kutyasétáltatás, ez is Budapest része.

Budapesten mindent meg lehet találni. Nem fordult még elő olyan, hogy valamiért vidékre kellett volna mennem, de a vidékiek gyakran járnak fel Budapestre megszerezni, amit meg kell, de van olyan, hogy a belváros nem nyújt megoldást.

Babakocsi Budapesten?

A helyzet egyszerű, babakocsit kell vennem. Természetesen az első dolgom az volt, hogy beírtam a keresőbe: babakocsi olcsón. Aztán rájöttem, hogy inkább a minőség a fontos. Talán valakit meg kellene kérdeznem róla, hogy ő hol vette, mert hát mégiscsak egy babakocsiról van szó, nem dobhatom csak úgy ki, ha nem tetszik. Nem tudtam, kit kérdezhetnék meg erről, de aztán bevillant, hogy feleslegesen erőlködöm, ugyanis elég annyi, hogy az egyik közösségi oldalon egy csoportba kiírom, hogy minőségi babakocsikat keresek, olcsón.  Özönlöttek a kommentek, többen is csak ennyit írtak: Babakocsi olcsón?. Ezek után személyes élményeket kértem, miután megnyitottam az oldalt, nagyon szimpatikusak voltak a járgányok. Színes kocsik, van sport, multi, iker, minden. Az első próbán tehát átment, tetszenek a kocsik. Az áruk jó, a minőség rendben van, legalábbis úgy néz ki.
Aztán jött a kommentek olvasgatása. Kedves, segítőkész személyzet, profi csapat, jó honlap, ezek is fontosak, de mégiscsak a babakocsikra vagyok kíváncsi. Nem tartott sok időbe, meggyőztek. Garanciálisan javítják a kocsit, ha sérül, és egy anyuka már a második gyerekével használja ugyanazt a kocsit, mert az első kisördög sem strapálta le annyira, hogy az tönkremenjen. Tehát a minőség is pipa. A légáteresztő anyag tényleg átereszti a levegőt, az esővédőn nem folyik be a víz, a sport babakocsi kereke nem törik ki, ha a gyerekkel a busz után fut az anyuka. A pelenkázó táska nem szakad le a sok súlytól, és eddig mindenki azt kapta, amit várt, korrektek, nem árulnak zsákbamacskát.
Megszületett a döntés, innen veszek babakocsit. Szeretek online vásárolni, de belvárosi lakosként nem szokott gondot okozni, hogy elmenjek, és személyesen nézzem meg, amit meg akarok venni, az üzletek úgyis mindig közel vannak. Vannak dolgok, amikért megéri utazni, és mivel személyesen akartam megnézni a babakocsikat, nem választhattam a házhozszállítást. Mi van, ha valamelyik a profi képek ellenére is jobban tetszik élőben?

Így hát felkerekedtem, kiutaztam. Szeretek utazni, de nem vagyok hozzászokva az egy órán át tartó utazgatáshoz. Maga az utazás végül nem is volt annyira megterhelő, a közlekedés sem olyan borzalmas, mint ahogyan az a fejemben élt.

El tudom képzelni magamat itt, ahogy a születendő kisbabámat tologatom a nyugisabb részeken, és nem a bérház udvarán játszik, hanem a kertben.
Talán át kellene gondolnom, hogy mennyire sokat fejlesztik ezeket a külkerületeket, és hogy az eddigi nézeteimmel ellentétben a belvároson kívül is van élet. Éttermek, streetfoodosok, iskolák, buszok, hév, nem is olyan borzalmas ez.
Végül is, a babakocsira is itt találtam rá, nem a belvárosban. Az interneten olvasottak egyébként mind igazak voltak, nem kellett csalódnom, minden kérdésemre választ kaptam, és egy vadonatúj babakocsival térhettem haza a kis kirándulásom végén. Az eladó elképesztően kedves volt, minden modellt egyesével megmutatott, amit kértem, hogy látni szeretnék, mosolyogva figyelte, ahogyan tologatom őket, és nézegetem, melyik a legideálisabb számomra. Türelmes volt, szimpatikus és kedves. A babakocsik pedig tényleg nagyon jó minőségűek. Az anyagok, amikből készültek, első osztályúak, és azok a modellek, amik az interneten könnyű vázúként voltak hirdetve, tényleg azok voltak, simán fel tudtam emelni őket. Pozitív élmény volt, hogy mindenben segítettek, hogy megtaláljam a kocsit, amire szükségem van, és ami nekem a legmegfelelőbb. Ha kérdeztem, akkor tudtak válaszolni, amit elég ritkán tapasztalok.

Jó volt látni, hogy Budapest fejlődik, és hogy a külkerületek is egyre népszerűbbek, egyre több új ház épül, egyre többen költöznek fel vidékről Magyarország szívébe, és elég sok érdekes helyet láttam, amiket később meg szeretnék látogatni, nem gondoltam volna, hogy a belvároson kívül is találok ilyeneket. Mindenképpen több figyelmet fogok ezentúl fordítani a külsőbb kerületekre is, és az ottani történésekre is. Ki tudja, talán egyszer nekem is kertes házam lesz.

Rengeteget használom az internetet, újabban nem is nézek tévét, vagy olvasok újságot. A legjellemzőbb az, hogy online tájékozódom az aktualitásokról. A minap szembe jött velem egy cikk, arról, hogy milyen komoly tünetekkel került be egy fiatal lány a helyi kórházba. Napokig volt intenzíven allergiás tünetekkel, de az orvosok nem tudtak rájönni, hogy mi okozhatta azokat. Sokáig cikkeztek erről, az internetes oldal olvasóit lázban tartotta, hogy vajon mi baja a fiatal lánynak. Én magam imádom a kórházas TV sorozatokat, így folyamatosan nyomon követtem a beteg sorsát, kerestem az újabb és újabb fejleményeket az állapotáról.

A rengetek vizsgálatból végül azt hozták ki hetekkel később, hogy egy bizonyos testápoló egyik alkotóelemére volt allergiás. Ilyen súlyos tüneteket valószínűleg azért válthatott ki, mert túl sokszor és túl nagy mennyiségben használta a terméket.

Én sose szerettem az ilyen káros anyagokkal teli cuccokat. Persze, ez egy extrém eset, hiszen a leányzó nem tudhatta, hogy allergiás arra az anyagra. Ez az eset minél inkább motivál arra, hogy saját divattal és kozmetikai termékekkel foglalkozó blogomon minél jobban hangsúlyozzam annak fontosságát, hogy csak olyan testápolókat használjunk, melyeknek összetételével tisztában vagyunk. Persze ennél az lenne még jobb, ha természetes összetevőkből álló kencéket használnánk. Rengeteg oldal foglalkozik manapság krémek házilag történő előállításával is, magam is osztottam meg már ezzel kapcsolatos írásokat. Egy szó, mint száz, azt tanácsolom tehát mindenkinek, hogy ne legyetek restek egy-egy doboz hátulján elolvasni az összetevő anyagok listáját, hisz, mint ahogy a fent említett történetből is kiderül, könnyen baj lehet belőle!

Mai felgyorsult világunkban fontos, hogy tájékozódjunk folyamatosan a körülöttünk történő eseményekről, az új lehetőségekről és mindenről. A technikának köszönhetően ez már nem is olyan nehéz. Sokan az internetet böngészik, ott olvassák a híreket, de vannak, akik a nyomtatott sajtót, az újságot választják. Mindkettő előnyös természetesen. Mikor a metrón, vagy villamoson utazok, és mellettem valaki újságot olvas, én is be szoktam csatlakozni. Na persze nem úgy, hogy elkérem tőle, vagy arcátlanul odatolakodok. Csak szépen, diszkréten, távolról. Nehogy baj legyen.

A múltkor a munkahelyemen valaki ott hagyott egy újságot az asztalomon, és én időtöltés végett beleolvastam. Akkor épp nem volt dolgom. Ráakadtam az álláshirdetésekre. Itt el is időztem, nem véletlen, hisz többször elgondolkodtam a váltáson. Nem mintha borzalmas lenne a munkahelyem, de ideje lenne továbblépni. Meg is pillantottam egy ausztriai állást. Nem volt valami jó. De ekkor felmentem az internetre, ahol kerestem még többet. Rá is akadtam egy honlapra, ami ausztriai állásokkal foglalkozik.

Nem úgy foglalkozik vele, hogy össze vannak gyűjtve az álláshirdetések, hanem ez egy olyan álláskereső, ami segít munkát találni Ausztriában. Pályázni kell és ennyi. Jó, majdnem ennyi. Miután valaki pályázott, sikeresen meg kell felelnie a német nyelvű interjún, ezzel tesztelve van, hogy a nyelvtudása minimum a megértetés szintjén van. Ezután segítenek elkészíteni az önéletrajzot és motivációs levelet németül, majd el is küldik azt. Érdekes. Tehát nem a pályázó keres az állásajánlatok között, hanem majd a munkaadó fogja megkeresni az ajánlattal. Ez sok időt megspórol. Ha megvan a munka, lehet kiköltözni, akár 1-2 héten belül is. Kint már nincs más dolga az embernek, mint dolgozni. Ha véletlenül nem lenne elégedett a munkakörülményekkel, akkor sem kell kétségbeesni, mert a Tiroli csapata segít új munkát találni kint. Azt hiszem engem ezzel nyertek meg teljesen. Így nem kerül senki olyan kiszolgáltatott helyzetbe, hogy tűrnie kelljen a rossz főnök emberhez nem méltó bánásmódját, vagy esetleg az olyan feladatokat elvégezni, amik egyébként egyáltalán nem az ő munkakörébe tartoznának. És még borzalmasak is. Volt tapasztalatom ilyen helyen itt Magyarországon. Csak rövid ideig, szerencsére hamar tudtam váltani, de vannak, akik kevésbé szerencsések, és nem tudják otthagyni. Ha ez valakivel külföldön esik meg, az igazán rossz. Sokan hazajönnek ilyenkor, rossz élményekkel, és többet nem is biztos, hogy megpróbálnak Ausztriában dolgozni. Pedig az volt az álmuk.

Szóval a lényeg, hogy a Tirolival ezek elkerülhetőek. Szerintem nagyon megéri a befektetést. Csak abban nem vagyok biztos, hogy Ausztriába akarok-e menni. A nyelvtudásomon lenne mit csiszolni. De ha ez nem lenne probléma, már talán holnap jelentkeznék. Inkább beiratkozok egy német tanfolyamra. És majd utána megint szóba jöhet egy ausztriai állás.

Nagyon ritkán szoktam hírportálokat böngészni. Egy időben muszáj volt, mert tévét sem nézek, a nyomtatott sajtót nem támogatom, így pedig eléggé izolált vagyok a külvilágtól, mert mindig mindent én tudok meg utoljára. Aztán rájöttem, hogy manapság bármi olyan történik, ami akár lokálisan, akár globálisan érdekes lehet számomra, arról legalább ezer megosztás látok a közösségi médiában. Egy darabig ezzel a gondolattal nyugtattam magam, és úgy voltam vele, hogy hát így akkor már teljesen felesleges is követnem a különböző hírportálokat, megteszik ezt helyettem a kis cimboráim, én meg rajtuk keresztül majd elolvasom, ami engem valójában érdekel. Hát igen ám, csak azzal nem számoltam, hogy z ismerőseim elég érdekes figurák, elég furcsa szemüvegeken keresztül tudják nézni a világot, és nem nagyon reális az a kép, amit én így általuk kaptam a környezetemről. Így elhatároztam, hogy akkor utazás közben ezen túl a híreket fogom böngészni, gyorsan végigfutok majd az érdekesebbeken, aztán ha még másra is marad időm, akkor én már egy boldog ember leszek.

Így is tettem, körülbelül egy hétig. Annyi fárasztó és érdektelen baromsággal vannak tele a hírportálok is, illetve már a megfogalmazásokból kihallik, hogy mi az, ami ténylegesen reálisan festheti le az adott szituációt, és mi az, aminek pedig köze nincs semmihez, csak egy felfújt valami, ami nulla hírértékkel rendelkezik, és csak az üres hely kitöltésére szolgál. Nem számít, abban az egy hétben igazán tájékozott voltam, még szinte a celebjeink plasztikai műtétjeiről is többet tudtam, mint ők, de annál legalább is biztosan, mint mennyit én szerettem volna. Viszont történt egyetlen pozitív dolog abban az egy hétben, amíg a hírportálokat bogarásztam. Ugye ezeket előszeretettel tömik tele bannerekkel, olyan linkekkel amikre ha véletlenül rákattintasz, olyan helyekre kerülsz, ahova ezelőtt nem is vágytál. Mindig is utáltam ezeket a nagy, villogó, epilepsziás rohamot okozó reklámfelületeket, de most az egyszer hálás vagyok annak, amelyik váratlanul felugrott elém és elnavigált álmaim webshopjába. Egy motoros kiegészítőket árusító bolthoz érkeztem, amiben csak az volt a furcsa, hogy már napok óta megfelelő minőségű és árú motoros kabátot kerestem, de nem találtam sehol sem. És most egyszer csak belébotlottam, ráadásul teljesen véletlenül. Ráadásul volt a méretemben, és a bónusz mindezen túl az volt, hogy ilyen volt az egyik kedvenc énekesnőmön a videóklipjében is. Gyönyörű véletlenek sorozata.

Amikor hazaértem, megmutattam páromnak, hogy mit szólna, ha egy ilyen motoros kabátban virítanék mögötte a csodajárgányon. Legnagyobb meglepetésemre még neki is tetszett és bíztatott, hogy azonnal vegyem meg, sőt nézzünk neki is egy új motoros kabátot, mert már eléggé kopottas és lassan jön a hideg idő, ezért szeretne egy újat mindenképpen. Ahhoz képest, hogy én öt perc alatt megtaláltam a leginkább tökéletes darabot, ő hosszú órákat szenvedett azzal, hogy rájöjjön, hogy neki melyik a legmegfelelőbb. Kezdtem türelmetlenkedni, hiszen attól tartottam, hogy lecsapják a kezemről azt a gyönyörűséget, amit kiszemeltem magamnak. De hát nem lehetett sürgetni. Férfiak.

Még szinte össze is vesztünk ezen a kabát témán, ugyanis ő még napokig akart volna gondolkodni, én pedig már teljesen be voltam sózva, úgyhogy nyúztuk egymást rendesen a kérdéssel kapcsolatban. Este az ágyban azonban már nem bírtam tovább, fejbe vágtam egy párnával és durcásan kijelentettem, hogy márpedig én most azonnal megrendelem a kabátot magamnak, ő pedig azt csinál, amit akar, nem fogunk belehalni abba, ha kétszer fizetünk postaköltséget, de én most akkor sem kockáztatok. Utána azért jót mosolyogtunk azon, hogy milyen kis dilisek vagyunk, de aztán azt is megbeszéltük, hogy mivel ő nagyon finnyás és így neten keresztül nem is tudja eldönteni, hogy tetszeni fog-e neki a motoros kabát, ezért inkább megígértem neki, hogy elkísérem kabátot venni. Ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak.

Azóta már mind a kettőnknek megvan az új motoros kabátunk, és büszkén virítunk bennük egymás mögött. Nagyon jó vásárt csináltam, úgyhogy elhatároztam, hogy ezen túl nem állok ellenségesen még a villogó bannerekhez sem.

Amikor van egy kis időm, mindig elolvasom a híreket az interneten, de előfordul olyan is, hogy újságosnál veszek egy újságot és onnan tájékozódom. A hírportálok az interneten mindig izgalmas témákat rejtegetnek, azokat egy kicsit jobban szeretem az újság olvasásnál. Bár az újságnak is megvan a sajátos hangulata. Azonban egyre kevesebb ember kezében látok újságot. Amikor kisebb voltam és mentem iskolában, a buszon szinte mindenki újságot olvasott. Most már inkább a telefonjukat bújják, vagy csak bambulnak maguk elé az emberek. Sokat változott a világ, ez tény.

Miközben néha az interneten olvasom a híreket, nézegetem a különböző hírportálos oldalakat, gyakran futok bele különböző reklámokba, vagy olyan cikkekbe, amit idáig nem is láttam. Ez történt tegnap is, amikor megláttam egy oldalt, ahonnan gyógyszert lehet rendelni házhoz szállítással nagyon kedvező áron. Pont a legjobbkor jött, mert sajnos kisebesedett a szám és szükségem volt valamire, ami segít. Körbenéztem, hogy milyen típusú gyógyszereket lehet onnan rendelni. Rengeteget találtam, ami amúgy kellett nekem, mert kifogyóban volt már otthon, de elsősorban arra koncentráltam, hogy találjak valamit, ami segít a számmal kapcsolatos gondomon. Az anaftin tűnt a legjobbnak, gyorsan utána olvastam az interneten még jobban.

Tetszett, amit olvastam róla, a weboldalon az ára pedig igen kedvező volt, így gondoltam megrendelem. Sokat nem kellett szerencsére várnom, úgyhogy el is kezdtem használni, amint megérkezett a csomagom. Kicsit a hangulatomra is kihatott már, hogy fájt a szám, ezért nem is volt nagyon kedvem az interneten nézelődni és olvasgatni. Inkább esténként munka után, amikor már mindent elintéztem, befeküdtem az ágyba egy könyvvel és azt olvastam. Beszélgetni se nagyon volt kedvem, mert fájt a seb a számban, de gondoltam, hamar elmúlik, ha használom az anaftint.

Így is lett, egész hamar elmúlt a seb a számban, és már amikor kezdett begyógyulni egyből kevésbé fájt. Örültem neki, mert nagyon kellemetlen érzés volt. Olyan, mint amikor fáj a fogunk. Akkor sincs kedvünk beszélgetni, de még az is fáj, ha kinyitjuk a szánkat. Emlékszem, amikor kiskoromban fájt nagyon a fogam, annyira rossz érzés volt, hogy úgy éreztem, bármit megtennék már, csak ne fájjon ennyire. Elmentünk anyukámmal a fogorvoshoz, aki betömte a fogamat, mert kilyukadt. Szerencsére nagyobb gond nem volt, nem kellett se kihúzni, se semmi. Nem is gondoltam volna, hogy utána milyen jó érzés lesz, amikor egyáltalán nem érzek már fájdalmat.

Így voltam most a sebbel is a számban, alig vártam, hogy végre elmúljon. Rossz érzés volt, hogy még a hangulatomra is teljesen rászállt az egész, és semmihez nem volt kedvem abban a pár napban. Néha még aludni sem tudtam tőle, de amikor már elkezdtem használni az anaftint, sokkal jobb lett a helyzet. Nem tudom, mitől alakulhatott ki, de nagyon kellemetlen érzés volt. Azóta viszont már elmúlt és végre van kedvem ahhoz is, hogy hírportálokat olvassak.

Találtam egy szuper programot a jövő hétre, lesz egy nagy Beatrice koncert a Tabánban és azt tervezem, hogy elmegyek a barátaimmal, ha addigra rendbe jön az egészségem. Szerintem, ha ilyen ütemben javulok, nem lesz probléma. És ha újra előjönne ez a probléma, legalább most már tudom honnan kell rendelni anaftint, ami mint a példa mutatja, szinte azonnal elmulasztja.

Pesti sétáim alkalmával szerencsére egyre gyakrabban látok napelemet felszerelve. Változatos helyeken, házak, irodaházak tetején is egyre több jelenik meg. Ami nekem hiányzik, az a panelházak, bérházak napelemes panelekkel felszerelt látványa. Tudom, hogy az indulóban lévő folyamat nagyon pozitív, és a napelemes rendszerek árak tekintetében sem kiemelkedően magasak, amennyiben családi házakról van szó. Egy-egy irodaházban is viszonylag egyszerűen kivitelezhető a megújuló energiaforrás használata: az ott székelő cégek számára a beruházás egyszerűbb (a tőke mozgatására gondolok), és marketing szempontjából is épületes, hiszen környezettudatosan gondolkodó fiatalként szinte automatikusan rokonszenv ébred bennem egy hasonlóan gondolkodó cég iránt. Tehát akikről eddig beszéltem, azok előtt viszonylag egyenes út vezet a probléma megoldásához.

Azonban panelban lakó emberként például már korántsem ennyire egyszerű a helyzet. Nem elég a szándék, sem a tőke ahhoz, hogy megvalósítsam környezetvédelmi törekvéseimet, pláne akkor, ha az első emeleten lakom. A másik probléma a beruházás mértéke: akkora tőkére van szüksége a lakóközösségnek egy ilyen lépéshez, ami szinte biztosan nem áll rendelkezésre.

Van ötletem a probléma kiküszöbölésére, de ez csak elméleti eszmefuttatás, mondhatni vágyálom. Szerintem az állam részéről kellene érkeznie a segítségnek. Ha például támogatást biztosítanának azon lakóközösségek számára, akik szeretnék megejteni a beruházást, az egy jó kezdet lehetne. Ez még mindig nem az ideális, mérföldekre lennénk még így is az USA-tól, ahol törvényileg szabályozva van a napelemes rendszerek létesítésének folyamata, ahogyan az egy korábbi cikkben olvasható.

De mivel Magyarországon az alsó középosztály számára még mindig magasak a napelemes rendszer árak, a pénz, mint támogatási eszköz megfelelő motivációt biztosíthatna. Amennyiben a beruházás egy részét kifizetné az állam, egy másik részére pedig kamatmentes hitelt lehetne felvenni, akkor máris reálissá, elérhetővé válik a napenergia egy egész lakóközösség számára: ha csak az összeg egyharmadát kellene azonnal kifizetni, a részletfizetés már megoldható lenne, hiszen ez a kiadás a kieső villanyszámla helyére pont „beilleszthető”.

Persze ezek csak egy elvakult környezetvédő légből kapott ötletei, amik megvalósításához előzetes tervek, kutatások és szakemberek munkája szükséges. De megnyugtató lenne, ha az emberek látnák, hogy az állam a környezetvédelmi kérdésekre is megoldást keres, a polgárokat motiválja, érdekeltté teszi a környezettudatos életmód felvételében.

Így most csak abban reménykedem, hogy ha 20 év múlva Pesten sétálok, már minden épület tetején ott lesz a napelemes rendszer.

Az egyik barátom a közelmúltban alapított egy kis céget, mely különböző segítségnyújtó szolgáltatásokat foglal magába. Rendkívül hasznos tud lenni beteg emberek, vagy többgyermekes családanyák, esetleg éjjel-nappal dolgozó, ügyintézési időpontokban teljesen elfoglalt emberek számára. Most már nagyon sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe, ugyanis ebben tényleg hatalmas lehetőség rejlik, szerintem. A srác egyedül kezdett dolgozni, semmi más nem kellett neki hozzá, csak egy jogosítvány és egy személyautó. Először csak a saját kisvárosában, a saját és a szülei ismeretségi körében kezdett el ezzel foglalkozni, majd amikor látta, hogy ez egy jövedelmező munka, elkezdett cégformát kialakítani és egyre inkább szélesítette a vevőkörét.

De  mivel is foglalkozik tulajdonképpen, mi az amit rábízhatsz egy ilyen vállalkozóra? Nagyjából minden, amit a bürokrácia keretein belül megtehetsz. Bár ha mindennek kellőképpen utánajársz és kitöltöd a legmegfelelőbb meghatalmazásokat, felhatalmazásokat, akkor tulajdonképpen valóban bármit elintézhet helyetted a felbérelt úriember. Felíratja a gyógyszereidet az orvosnál, ki is váltja azokat a patikában, közben elviszi a postára a csekkjeidet, felveszi a nem kézbesített csomagjaidat, leveleidet, elhozza a gyerekeket az óvodából, iskolából, és még a bevásárlást is megejti helyetted, részletes lista ismeretében. Közben te vagy a jól megérdemelt pihenőnapodat töltöd, vagy pedig a munkában nyugodt szívvel maradhatsz a főnököd legnagyobb örömére túlórázni, hiszen az otthoni dolgaid mind megfelelően kézben vannak tartva.

De hogy jöttem itt én a képbe? Se jogosítványom, se autóm, akkor hát még is mit szeretne tőlem a munka kapcsán ez a barátom kérni? Egy idő után azt vette észre, hogy egy kissé megrekedt az ügyfelek számának növekedése, és mivel tudta, hogy a marketingben jó vagyok, és mindig van valami frappáns ötletem a kisebb-nagyobb problémákra, ezért hozzám fordult segítségért. Részletesen megbeszéltük, hogy mely térségben szeretne inkább terjeszkedni, kik lehetnek a célközönség, és mekkora növekedésre van szükség a fenntartható fejlődéshez. Éppen pályázaton is részt vett, új eszközbeszerzések miatt, sőt munkaerő növelési pályázaton is indult, így tényleg égetően fontossá vált, hogy a kezdeti hatalmas siket visszahozzuk a cég életébe. Kijelöltük hát az irányt, és mivel inkább a tehetősebb, idősebb ügyfélkör kialakítása kedvezett, ezért különböző helyi hírportálokon és helyi hírmagazinokban, apróhirdetésekben gondolkodtunk. Bekértem a 3-4 legnívósabb hírportál médiaajánlatát és próbáltam a minimális büdzséből a legtöbbet kihozni. Ezek közül végül három hírportállal sikerült egyedi árajánlatot kialakítanunk és felvásároltunk tőlük állandó hirdetési területeket. Ugyanígy a környékbeli nyomtatott sajtó anyagok közül kiválasztottunk hármat, melyek az érintett régiókban kiemelkedő népszerűségnek örvendtek, és velük is kötöttünk hasonló szerződést.

Alig telt el három hónap, az ügyfélkör harminc százalékos növekedést mutatott, így a barátom a vártnál előbb tudott új munkahelyet teremteni. És nem állt meg a sikere, ugyanis ha a rendszeres ügyfélkör nem is növekedett annyival, mint a kezdeti sikerek után kezdtünk reménykedni, a folyamatos hirdetéseknek köszönhetően megemelkedett az eseti együttműködések száma.

Hatalmas sikernek könyveltem el egyébként ezt az apró kis eredményt, ugyanis ez a munka volt az első olyan, hogy ténylegesen minden rajtam múlt, senki nem fogta közben a kezem és nem volt mentorom sem, aki irányítgassa az útjaimat. Igaz, nem egy összetett kampányról volt szó, de eddig merőben ettől eltérő dolgokkal foglalkoztam, és most büszkeséggel töltött el, hogy az egyszerűbbnek látszó, ám néha nagyobb szakértelmet igénylő feladatokban is tudok valamit alkotni. Persze könnyen lehet, hogy csak mázlim/mázlink volt, de én kaptam egy csinos kis összeget a szerencse mellé, a barátomnak pedig ismét soha nem látott módon dübörgött a szekér, így úgy gondolom megérte. Aztán pedig nem sokkal később kiderült, hogy a barátom sokkal jobban járt, mint én, ugyanis olyan bevételekre tett szert, hogy még egy vállalkozásba bele tudott fogni. Noha ezt nem teljesen egyedül, önerőből csinálta, hanem szülői segítséggel, de létrehozott egy flottakezelő céget, mely legfőképpen személy és tehergépjárművek tartós bérbeadásával foglalkozik. Kezdetben alacsony volt a flotta létszáma, de az újabb közbeavatkozásom ennek a vállalkozásnak is jót tett. Hasonló marketingstratégát javasoltam itt is, csak mivel más volt a célközönség, ezért a csatornákon kellett változtatnunk. A gépjárművek tartós bérlete ugyanis leginkább kisebb cégeknek volt optimális a kezdeti alacsony géppark miatt. De ahogy bővült az ügyfélkör, úgy került egyre több jármű a cég tulajdonába és így egyre nagyobb ügyfeleket célozhattunk meg.

Ebben a folyamatban is nagy segítségére voltam, de itt már nem éreztem annyira kiemelkedőnek a munkámat, viszont jó volt látni, hogy mások is elismerik a munkámat, munkánkat. Nektek mi volt életetek első nagy sikere?