Gázpalack vásárlás az interneten?! Ha ezt tudtam volna…

Mostanában egyre többet olvasok az interneten. Régebben nagyon szerettem az újságokat, azonban a mai világban valahogy sokkal könnyebben nyúlok már a telefonomhoz vagy a számítógépemhez, ha kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik a világban. Így sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb nekem.

Persze biztos sokan esküsznek még a mai napig is a kézzel fogható újságokra, amit persze tökéletesen meg is értek.

Az internetes hírportálok sokkal kevésbé megbízhatók, ugyanis szinte bárki írhat már cikkeket, azt pedig, hogy ki, milyen forrásból szerezte be az információkat, egyre kevésé, vagy talán egyáltalán nem is ellenőrzik már. Ezért is olyan könnyű félrevezetni az olvasókat különböző álhírekkel az interneten.

Az újságoknál ez nem így van. Ott több kézen megy át egy adott cikk, jobban kiszűrik a hibákat, téves információkat. Pont tegnap is épp itthon olvasgattam a napi híreket, mikor a feleségem bejött, hogy kifogyott a gázpalackunk és el kéne mennem, feltöltetni.

Ugyanis mi még a mai napig inkább gázpalackot használunk. Nem tudom miért ugyan, de az asszony ezt jobban szereti. Azt mondja így gyorsabban elkészül az étel, ennek én meg csak örüljek. Viszont ez, hogy folyamatosan cipelni kell ezt a palackot a gázcseretelepre, meg az autóban gurul jobbra, balra, ez annyira nem tetszik nekem.

Persze elviszem feltöltetni, mert hát mi mást is tehetnék, de azért örülnék neki, ha inkább olvasgathatnám a híreket itthon. Múltkor például épp nagyon beteg voltam, de persze akkor is pont kifogyott az a fránya palack.

Cipelnem kellett egészen a bejárati ajtóig, de valahogy a testem nem volt a helyzet magaslatán és elejtettem. Rá a lábamra. Hát, nem kívánom senkinek. Utólag kiderült, hogy sikerült eltörnöm az egyik lábujjamat, de szerencsére egészen gyorsan meggyógyult. Na az óta már tényleg nagyon óvatos vagyok ezekkel a hatalmas és nehéz palackokkal. Persze nem panaszkodom, hiszen így a feleségem el tudta készíteni azt az isteni marhapörköltet hagymás törtburgonyával, aminek persze nagyon is örültem.

Igen, szóval nálunk a gázpalack töltés az én feladatom mindig.

A múltkor beszélgettem egy nagyon jó barátommal és meséltem neki, hogy már sikerült eltörni a lábujjam is a palack cipelések közepette. Persze egyből kiröhögött, hogy hogy lehetek ilyen béna.

Aztán meg azt kérdezte, hogy mi a fenéért cipelem én azt a palackot meg autózok ki fél órát a telephelyre, mikor már lehet házhoz is rendelni?! Hát, ha tudtam volna. Meg sem fordult a fejemben őszintén szólva, hogy van ilyen lehetőség is. De tényleg. Minek cipelem én azt a több tíz kilós palackot, mikor simán házhoz is hoznák?!

Egyből fel is hívtam az asszonyt, hogy ő tudott-e róla. Mint kiderült ő sem tudta, hogy van ilyen opció is. Szerencséje. Úgyhogy akkor úgy döntöttem, hogy legközelebb nem fogom kivinni a palackot a telephelyre, hanem csak rendelek egy újat és kész. Azt házhoz szállítják, én pedig olvashatom itthon nyugodtan a híreket.

Ez így sokkal nyugodtabb, és biztonságosabb a lábujjamra nézve is. Ráadásul a derekam is hálás lesz érte, ugyanis az is nagyon szokott fájni a sok cipekedéstől. Elég nekem ez a sok kétkezi munka hétköznap.

Meg is köszöntem a barátomnak, hogy felhívta erre a figyelmem, ha már kinevetett előtte. De így sok bosszúságtól szabadított meg, úgyhogy tényleg hálás vagyok neki. Az asszony is hálás, mert neki akkor így nem kell hallgatnia, hogy méltatlankodom a palack csere miatt.