Férfi aktatáskát vettem a férjemnek

Éppen a minap olvastam a hírekben, hogy kiraboltak egy férfit. Durva, hogy manapság már az erősebbik nem sincs biztonságban. De lopások és rablások mindig voltak. És előbb-utóbb elkapják az illetőket. Az mindig kiderül. Oké, olykor évek kellenek hozzá, de inkább élnék biztos öntudattal, hogy nincs miért izgulni, mint elszámolni a lelkiismerettel, hogy valakivel rosszat tettem. Az esetek nagy többségében ugyanis a tolvaj nem ismeri az áldozatot. Pont azért, mert idegen, nincs vele kapcsolat, elhatárolja magamtól. Még az ellenségemmel is nehéz rosszul bánni, ugyanis ha valaki az ellenségünk, egy picit legalább ismerjük. És ha ismerjük, tudjuk a rossz oldalát, de a jót is. Ugyanis mindenkinek van jó oldala, s ezt olykor néha nehéz bevallani.

Ritkán hallani olyan esetekről, hogy valaki annyira utál valakit, hogy settenkedve kirabolja. Ilyenkor általában az elkövetőnek fontos az, hogy megfélemlítse áldozatát, és a szemébe mondhassa, vagy mutathassa ki nem tetszését. És ugye, ha titokban tesszük, akkor ezt nem mutathatjuk ki.

Hogy miért is beszélek most ezekről? Csupán azért, mert mindezek ellenére nem szabad félnünk. Bármikor történhet bármi, de félelemben élni le az életünket a lehető legrosszabb dolog. Anyukám is már idős, retteg és ezért mindig a legvásottabb, legrégebbi ruháját és táskáját veszi fel. Azt mondja védekezés, mert ha látják, hogy szegény, csak nem rabolják ki. Én megmondtam neki, hogy ez butaság, nem lehet burokban élni.

Példamutatásul a férjemnek 50. születésnapjára egy igazán vagány aktatáskát szerettem volna venni. Persze mindenhol keresgéltem egy divatos, mégis elegáns darabot, de olyat, ami neki is tetszene sokáig nem találtam. Aztán a lányom mutatott egy webshopot, ahonnan ő rendelt magának pénztárcát és táskát is.

Először azt gondoltam, hogy itt biztos csak fiataloknak lesznek jó dolgok, de meglepetésemre elég nagy volt a választék. Vegyesen árulnak fiataloknak és időseknek is, és jó ár-érték arányba kiegészítőket, így elég hamar rátaláltam az áhított férfi aktatáskára. Éppen le volt akciózva, gyönyörűszép selyemfényű bőrből készült fekete, tripla rekeszes táska.

Először féltem megrendelni, de a lányom bíztatott, hogy ez egy megbízható oldal és ne aggódjak, mert a csomagcsere program keretében visszacserélhetem az árut, hogyha nem tetszik, vagy esetleg a férjemnek nem tetszene. Bízva a lányom tapasztalatában, megrendeltem a csomagot.

Nem kellett sokat várni, pár nap múlva meg is érkezett a csomag. Mituán kibontottam, konstatáltam, hogy elég szép, jól megvan tervezve, és tapintásra az anyag is rendben van.

A szülinapon a férjem mikor kibontotta, nagyon megörült neki. A lányom rám kacsintott.

Így szólt a férj:

  • Micsoda úr vagyok én, hogy ilyen táskát kaptam!
  • Az vagy. – válaszoltam őszintén. – Nem a munkád miatt, hanem a modorod miatt. Mindig udvarias és kedves vagy. Egy igazi úriember. Egy úriembernek pedig ilyen táska dukál.
  • Jaj, köszönöm! Meg se érdemlem! – szerénykedett.

Kaptam egy puszit az arcomra. Még mindig olyan volt, mint régen. Előzékeny, visszafogott és kedves. Mint mikor még kamaszként megismerkedtünk. De szépek is voltak azok az idők! Nem hiába választottam őt!

Az új táskája pedig tényleg hasznára vált. Azzal járt mindenhova. Még a golf edzésekre is magával vitte, és mindegyik kollégája megdicsérte. Nem volt vele semmi probléma sem. A bőr dolgok tartósak. Mindig jól jár az ember, ha bőrt vásárol. Persze arra is figyelni kell, hogy ne silány munka legyen, hanem minőségi. A varrásokra is oda kell figyelni. Ezt még a nagyanyám tanította nekem. A nagyanyám ugyanis varrónő volt. Ő ért az ilyesmihez. Két dologhoz értett igazán: a varráshoz és a házassághoz. Mindkettőben kitűnő tanácsokkal szolgált számomra.

Remélem még sok évet töltünk együtt a férjemmel és még tudok neki jó ajándékokkal szolgálni, és ő is nekem. De a legfontosabb mégis az együtt töltött minőségi idő!